Ottavia De Santis
A telefontok az egyetlen minta, amelyet mindenhová magával visz. Róma színeit adom neki: kifakult terrakottát, meleg követ és késő napfényt.
A telefontok az egyetlen minta, amelyet mindenhová magával visz. Róma színeit adom neki: kifakult terrakottát, meleg követ és késő napfényt.
Öt órakor narancssárgává válik a marseille-i fény. Ezt a színt kergetem minden mintába, majd napfényben kipróbálom egy tokon.
Riga szecessziós homlokzatai tele vannak fürtökkel, arcokkal és indákkal. Az ablakomból vázlatolom őket, és mintákká alakítom telefonjához.
A legjobb tokötleteim az első és a második spritz között érkeznek. Az árkádok alatt kerékpározom haza, és lerajzolom őket, mielőtt elhalványulnak.
Minden reggel sétálok a jūrmalai strandon, széllel vagy anélkül. Fenyőkéreg, borostyán és szürke Balti-tenger egyaránt a tokjaimra kerül.
Minden reggel ugyanannál a kávézóasztalnál rajzolok. Ha egy minta a második eszpresszóig is mosolyt csal az arcomra, tokra kerül.
Tok, AirPods, laptoptok: összhangban kell lenniük, mint egy jó öltözéknek. Egy tiszta vonal, a megfelelő árnyalat, semmi több.
Biella a gyapjúszövödék városa, ezért tweedben, halszálkában és lágy kockákban gondolkodom. A toknak olyannak kell lennie, mint egy jó kabát a telefonnak.
Citromfák és kézzel festett csempék között nőttem fel. Minden tervezett tokomnak úgy kell éreznie magát, mint egy szicíliai nyár a kezében.